Ha Champagne, akkor pezsgő!
A Rout Touristique du Champagne útvonal 600 km hosszú, átível a dombos tájon és – természetesen – a legfontosabb pincéket köti össze. Aki nemcsak boros- és pezsgőpincészetekbe szeretné az idejét tölteni, más látnivalókat is találhat. Ilyen például a Notre-Dame de Reims székesegyház, ahol a 19. századig a francia királyok koronázásának helyszíne volt, vagy a favázas házairól híres Troyes-i óváros.
A területet 2015-ben a Világörökség részévé nyilvánították.
100 kilométer
Ilyen hosszú az Épernay-i pezsgőpincék labirintusa. Ez egy sziklaalagút, ahol a palackokat hűvösen tudják tartani. A folyosók egy részét még a rómaiak ásták a mészkőbe, akik 2000 évvel ezelőtt már Champagne-ban termesztettek szőlőt.
Szerzetes, pezsgős üveggel
Ha Épernay-ben sétálunk, a Moet&Chardon ház előtt Dom Perignon életnagyságú szobra áll. A champagne, vagyis a pezsgő kedvelői számára ismerősen cseng a név, hiszen a Dom Perignon pezsgő világszerte ismert és a magas minőséget jelenti. A bencés szerzetesnek nagy szerepe volt abban, hogy a buborékok megmaradjanak a borban. A 17. században fejlesztette ki azt a technológiát, ami Champenoise-módszerként vonult be a pezsgőgyártás történelmébe. A bor vastag falú palackokba töltésének oka eredetileg pragmatikus volt: könnyebb szállítani, mint hordóban. Az erjedés kezdetben az üvegeket apró bombákká változtatta, amelyek hébe-hóba felrobbantak az út során. A robbanásoktól való félelem miatt a pincemesterek akkoriban vasmaszkot viseltek.
A „pezsgő atyját” egyébként Hautvillers-ben temették el, az apátsági templom oltáráig vezető lépcsők előtt egy egyszerű sírlemez van a földbe ágyazva. Ebben nyugszik Dom Pierre Perignon (kép: Youtube).
Templom, kilátással a tóra
Ha Champagne-ban járunk, megállhatunk egy csobbanásra a Lac du Der Chantecoq-nál, Franciaország legnagyobb víztározójában is fürödhetünk. Az 1960-as évek közepétől gáttal szabályozzák, hogy megvédje a Marne-völgyet és Párizst az áradásoktól. Három falu is elsüllyedt az áradásokban előtte, a Champaubert templomot egy gát védte. 1970-es évek elejétől felfedezték a fürdőzők és madarak is az új víztömeget a gyéren lakott észak-keleti részen. A mai kempingek partjait strandok és sporthajók kikötői szegélyezik, ahova szívesen jönnek pezsgős piknikre is a kirándulók. A madárbarátok élvezik azt a látványt ősszel, amely során több mint 200 000 daru pihen a tónál az Észak-Afrika felé tartó útjukat megszakítva.
„A nagy szerelmi ügyek pezsgővel kezdődnek és gyógyteával végződnek”
Honore de Balzac-ot (1799-1850), e szavak íróját igazi szoknyapecérnek tekintették, aki állítólag rengeteg habzóbort kortyolt a múzsájával. Arról persze nem szól a fáma, , hogy a nyugtató tea is ugyanolyan mértékben folyt-e. Másrészt ismert Balzac függősége egy másik forró italra vonatkozólag is: amikor írt, állítólag napi 50 csésze kávét ivott.
Panírozott lábak
Sok minden csábítóan hangzik franciául, beleértve ennek a különlegességnek a nevét is: Pieds de porc à la Sainte-Menehould. A csülköt megfőzik, panírozzák, így szervírozzák. Állítólag 1435-ből ered ez az elkészítési mód. Ekkor VII. Károly francia király Sainte-Menehouldban különlegesen finom disznólábat kóstolt puszta véletlenségből: a szakács a tűzhelyen felejtette egy teljes napig a disznólábat, így a csontok is megpuhultak. Ezt bebundázta... és azóta ez a város büszkesége és a falu számos éttermében ma is szerepel ez a finomság. (még Disznóláb egyesület is működik!).
Utóirat: bár az, hogy a hús hogy nem omlik le a csontról, kérdéses. Ha feltételezzük, hogy a szakács valóban nemtörődömségből hagyta ott a húst egy álló napig, akkor előtte gondosan be kellett bugyolálnia valamibe, hogy ne essen szét a hús, ami azért további kérdéseket vetne fel. De hagyjuk is meg a mondát a maga valójában és tételezzük fel, hogy a pezsgő hazájában ez is megtörténhet!
